HOME

kis képre klikkelj

hanoi 2002

Ho apó

Kísértet járja be Ázsiát. De közben, hiába a kongó munökásmozgalmi múzeum elrettentõ példái, a kapitalizmus is betette a lábát (turizmus!), meg a buddhista kertitörpe is támad hátulról a pagodából.

Ettõl még Ho apó köszöni jól van. Meglátogattuk, elképesztõ sorbanállás van, de a fizetõs külföldiek ez alól fel vannak mentve. A mavzolejban minden tilos, a kellõ tisztelet megadása végett. Beszéd, napszemüveg, meg úgy bármi. Cserében pár percig hûsölhet az ember a kinti 40 fok után. Tüdõgyulladás sincs kizárva--de ennyivel adózhat az ember Ho ets.-nak. A sorban elõttünk haladó vietnámi nõ sírt rendesen mikor körbesétáltuk Ho apó üvegkalickáját. Ezzel elég nehéz mit kezdeni. Ho apót egyébként épphogy elcsíptük mielõtt indult Moszkvába évi rendes útjára rendbehozatni magát--Vietnámban erre ugyanis nincs megfelelõ technika.

A mindenen túltevõ reptér kivételével ez az a hely, ahol legjobban lehet "nosztalgiázni" (ma, mikor ezt írom, kivételesen olvastam valami érdekeset: a nosztalgia, ahogy a melankólia is, eredetileg betegség volt, ami persze teljesen logikus az -algia végzõdés miatt, de sose jutott volna eszembe), mert a városban minden ismerõs szocialista részlet annyira idegen kulturális környezetbe van ágyazva, hogy (szerencsére) mégsem ismerõs.

A mauzóleumnál sokkal nehezebben jutottunk el a munkásmozgalmi múzeumba--pontosabban a vietnámi forradalom múzeumába, ahol egy "systematic understanding of the mordern history of Vietnam"-ot lehet kapni, és tényleg. Különös hely--egy kívülrõl francia palotával borított, mûbõrfotelekkel bútorozott kripta. A század elejéig az épület az indokínai adóhivatal székhelye volt. Nyilvánvalóan nem jár ide senki, csak mi meg aki ott dolgozik, a tanulság ill. a teljes fogalkoztatás végett--emiatt volt, aki egyszerûen nem értette hova akarunk menni, volt aki ahelyett, hogy elmagyarázta volna, hogy kell odamenni, megpróbált lebeszélni, talán mert jót akart nekünk, talán mert szégyellte a helyet (felteszem, õ nem sír a mauzóleumban).

Elég zavarbahozó, mikor a nyomasztó kommunista vircsaft a gyarmati rémségekkel van ütköztetve--hatalmas, sajnos csak részben kiállított, érdekes és a ráöntött maszlag ellenére sokértelmû archív fotóanyag is van "a vietnámi nép és más országok ajándékai Ho ets. számára" mellett--és az ember már nem is nagyon tudja mit utáljon jobban.

A legfõbb tanulság, amit a múzeum nyújtott, hogy a szocialista mûbõrfotel kontinensfüggetlen és örök!

A néprajzi múzeum, ahova tévedésbõl elvitt a riksa, kint van a búsbüdösben, bár ez utóbbi (mármint a büdös) Hanoiban viszonylag állandó és helyfüggetlen... és érdekes is volt. A néprajzi múzeumok szerintem általában kibírhatatlanok, de itt kivételesen fogyasztható mennyiségben és egy kellemes (a franciákkal közösen tervezett) épületben vannak a tárgyak.

HOME

TOP