HOME

kis képre klikkelj

Sri Lanka 2003

az ormány a helyén van

Az arrogáns ausztrál vízumügyi elõadók sokat tettek azért, hogy Sri Lankára utazzunk: magácskának nem adunk vízumot, mert több hétig tart, amíg utánajárunk, hogy beengedhetjük-e! Oh, hetvenes-nyolcvanas évek, követségek elõtt töltött éjszakák; nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy idézzem nekik azt az anekdotát, amelyben érdeklõdik az ausztrál bevándorlási tisztviselõ, hogy büntetett elõéletû-e az utazó, mire az illetõ azt válaszolja, hogy ja, nem tudta, hogy még mindig kötelezõ. De a penetráns ausztrál ügyintézõktõl eltekintve (kicsit se sajnálom õket, hogy fejjel lefelé lógnak lenn a déli féltekén!) a legfõbb ok, hogy itt kötöttünk ki és nem a festõi Sydneyben vagy Melbourne-ben, a pinnewalai elefántárvaház volt, ami már-már zarándokhellyé nõtte ki magát elefánt-mániás utitársam képzeletében. Ez egy állami tulajdonban lévõ nevelõintézet--a fóti elefántváros, ahonnan a nagykorúak többnyire egy idõ után kikerülnek és munkába állnak a nagybetûs életben. Addig is lehet viszont õket itatni tejjel cuclisüvegbõl. A bébielefántok etetése és itatása jelentõs hangulatjavító intézkedésnek bizonyult:

Sok-sok elefánt dagonyázik egy kis tóban, játszótéri jelenetek, lökdösõdés, trombitálás.

Mikor mindezen jópofaságok hatására már épp egyikünk se bosszankodott, hogy lemaradtunk arról, amikor az elefántok a folyóban fürdenek (mert a kezdõdõ monszun miatt magas volt a vízállás és elmaradt a fürdés), a Boldogtalan Férfi jónak látta megemlíteni, hogy hát a fürdés a folyóban, azért az a legjobb az egészben. Valószínûleg másodállásban turistapszichológus. A vidám sofõr utóbb azt állította, hogy az elefántok valójában rettegnek a gyorsvizû folyóban és a pocsétában sokkal jobban szeretnek fürdeni. Hát ezen igazodjon ki az ember.

Láttunk egészen különleges elefántokat is, itt van például rögtön a híres-hírhedt, már abszolúte nagykorú Ötlábú Elefánt, amit arról lehet felismerni, hogy földbe gyökerezett lábbal állnak elõtte a turista urak és hölgyek, és idõnként felsóhajtanak (akinek még ez sem elég close-up, ide kattintson, de saját felelõsségére!)

Innen elõször északra indultunk, ahol a régi romvárosokat néztük meg. A legrégebbieket kihagytuk, azok elsõsorban régészeti szempontból jelentõsek és érdekesek, ami viszont engem hidegen hagy. Igy aztán kihagytuk Arunadhapurát és a dambullai sziklatemplomokat és idõszámításunk szerint kezdtünk Polonnaruwában, ahol elég sok szép részlet maradt meg a hajdani fõvárosból (például egy nagy fürdõmedence, ahol krokodilszobrok szájából folyik a víz), de a legszebb mind közül talán a Gal Vihara, ahol hatalmas, 10-15 méteres Buddha-szobrok állnak és fekszenek (és még mindig fekszenek) egy kertben.

A négy egymás mellett álló szobrot egyetlen óriási, összefüggõ gránitfalba faragták bele.

A Boldogtalan Férfi az ayurvéda gyógyászat lelkes híve volt, és több ilyen gyógy- és masszázsközpontba is elkalauzolt minket (ahol lelkesen maga is igénybe vette a masszázst, amit értünk kapott jutalékként). Még mielõtt megmasszíroznák az embert--elég jól, tetõtõl talpig--a fejét is kezelésbe veszik, méghozzá úgy, hogy valami illóolajat csöpögtetnek a feje búbjára és nem is spórolnak vele (kenje a hajára!), amit én meglehetõsen--és érdemtelenül--bibliainak találtam, utitársam viszont sikitófrászt kapott tõle. A masszázs után pedig az embert hanyatt befektetik egy nagy fatepsibe, amiben az a jó, hogy (1) az ember feje szerencsére kilóg és csak kicsit olyan látvány, mintha a testét viszont véletlenül egy középkori kínzóeszközbe csukták volna bele, (2) alulról a lécek résein át fûti az embert a gyógyfüves gõz, és dúl a relax.

Akkor is nagy hasznát láttuk a Boldogtalan Férfi természetgyógyászati érdeklõdésének, amikor egyikünk--az osztálykiránduló lankai nebulók legnagyobb örömére--végighányta a következõ állomáshelyen, Sigiryában, a sziklatemplom szent köveit. A nebulók némelyikét ez az érdekesség egyben arra is inspirálta, hogy gyakorolja az angol nyelvet: "How are you?" A magyar választ nem idézem. (A természetes gyógymódok iránt érdeklõdõk kedvéért: végy 4-5 zöldcitromot, levét keverd össze sok sóval, higítás nélkül hörpintsd fel és láss csodát.) Szerencsére a freskókkal teli barlangot sikerült megkímélnünk (nõket ábrázoló, világi jellegû festményeket lehet látni, ha az ember felmászik egy nagyon szûk csigalépcsõn), ezt továbbra is tudom ajánlani. Nagyon szép.

HOME

TOP