HOME

kis képre klikkelj

sri lanka 2003

a szakadék széle

Az elõbb említett ködös utakat szó szerint kell érteni: a hegyekben estefelé olyan sûrû köd száll le, hogy egyáltalán nem lehet látni és persze vezetni. Elsõ hegyi szállásunkat mellbedobással értük el még pont ködszállta elõtt.

Elõtte még Kandyben, ami a hegyvidék viszonylag nagy kereskedelmi és vásárközpontja, megnéztük a Fogtemplomot (Dalida Maligawa), ami tulajdonképpen több vallás templomainak együttese és ahol a Buddha szent fogát õrzik. A szép építészeti részleteknél még érdekesebb az a sok ember, aki a szent fog miatt jön ide Sri Lanka más vidékeirõl, ráadásul pedig meg lehet nézni--már csak kitömött formában--azt a híres Kandy elefántot, aki a évi rendes Szent Fog körmenet élén haladt hosszú évekig és így a kiállítás tanúsága szerint számtalan hírességgel volt alkalma lefotóztatnia magát (vagy azoknak vele?). Az elefántoknál--legalábbis szerintem--az emberek azért néha érdekesebbek (bár gyakran kevésbé aranyosak), ezért a félreesõ Kandy Pasaréten is végigautóztunk: itt lakik illetve nyaral a felsõközéposztály, és itt már megint egy rettentõen jó kisvendéglõben ettünk, ki curryt, ki zöldcitromlevet--gyomorrontás meglét ill. hiány függvényében.

(Hogyan kerüljük el, hogy a képen látsszanak a turisták. Kézikönyv idegenvezetõk számára. Irta a Boldogtalan Férfi.) A balodalt szinte kivehetõ O.K. gyanúsítottat ennél azért kétértelmûbb guggoló pózban is sikerült lencsevégre kapni.

A kis panzió teraszán ülve azt hihettük volna, hogy este hat óra nulla nullakor filmtrükkel tüntetik el a lélegzetelállító kilátást, de aztán a gyanúsan nedvesedõ újságainkból rá kellett jöjjünk, hogy csak a felhõ közepén ülünk. Ebben az Ella nevû falucskában az a szép, hogy ez a hegyvidék pereme, ahonnan egy szakadékos hegyoldal zuhan le az egy kilométerrel lejjebb fekvõ síkságra és így a teraszról lelátni egészen a távoli Indiai óceánig, legalábbis a nap nagyobbik részében: a gyönyörû hajnaltól, amikor ráadásul a völgybõl felhallatszik a buddhista templomi "dünnyögés", egészen az esti fájrontig, ld. fent. (Ugyanez Zsófival az elõtérben.)

Márpedig ahova lelátni, oda le is megyünk: irány a délipart-- a Balatonon nem! nem! soha! de itt vonzóvá teszi, hogy (1) nyugatról jön a monszun és ott már egyáltalán nem lehet úszni áprilisban, (2) északon zavaros a politikai helyzet, (3) a keleti parton meg olyan nyugodt ilyenkor a víz, hogy nem is hullámzik rendesen, akkor meg minek jöjjön az ember az óceánhoz, mikor feszített víztükör a Lukácsban is van és ott még élményfürdõ is jár hozzá. Igy aztán maradt a dél.

Elõször a Tiszára akartunk menni, amit itt úgy hívnak, hogy Tissa (Tissa úgy viszonylik Tissamaharamához mint Óvár Mosonmagyaróvárhoz, mert annyira úgy látszik még a Sri Lankaiak se érnek rá, hogy a teljes nevét minden alkalommal kimondják), Tissán ugyanis van úgynevezett szafari, de aztán strand lett belõle egy Mirissa nevú kis fürdõhelyen, ami másodállásban halászfalu.

Aztán a portugál erõdjérõl és világítótornyáról ismert Galle-on át vissza Colombóba, s a kör bezárul.

Hív Szingapúr, vár a SARS! Fiacskám, még mit akarsz?

HOME

TOP