HOME

kis képre klikkelj

sri lanka 2003

a hegyekben

Lassan, ködös utakon felértünk a hegyekbe, ahol teaültetvények és fûszerkertek váltogatják egymást. A tea majdnem olyan szép táj-installáció mint a bali rizsföldek. A teaüzemekben békebeli szép gépeket lehet látni és kiderülnek olyan megdöbbentõ apróságok, mint hogy az English Breakfast Tea nem valami elõkelõ dolog, hanem az a szar, amit csak tejjel lehet meginni. Na tessék! És én azt hittem, az a jó. Igaz, hogy szeretem tejjel inni a teát, de mégis micsoda átverés. Én mindenesetre szóltam.

A sok teaszortírozó rázó-szitáló gép, ami méret szerint válogatja szét a tealeveleket (például a híres Pedro teafeldolgozóban), egyrészt azt a félelmetes és röhejes rázó-fogyasztógépet idézte fel bennem, amit egy idõben éjjel három körül valamelyik magyar csatorna teleshopping mûsora népszerûsített fáradhatatlanul, másrészt emlékeztetett arra munkafolyamatra, amellyel a boldog nyolcvanas években az exportra alkalmas gyümölcslevet válogattuk szét a belfölditõl: az utóbbiban, ha az ember szakszerûen fejreállította az üveget, kis fehér rohadás úszkált. Ezért aztán még a kilencvenes években is meg-megfordítottam az üveges magyar gyümölcsleveket és mélyen együttérzek a sri lankai néppel, amiért--mutatis mutandis--az ugyanilyen teákat issza. A többi megy külföldre (meg egy-két elõkelõ szállodába).

Itt az ember hirtelen maga mögött hagyja a trópusi klímát is--angol nyár, szerencsére nem angol koszttal. A sri lankai curry "házikoszt" kategóriában fölényesen verte összes eddigi uticélunkat. Mindig kiváló és soha nem ismétlõdõ, lenyûgözõ és mégis egyszerû. Jónak épp jó. A lényeg, amit a nagy tál rizs és a különbözõ húsos és zöldségcurryk mellé kihoznak: ezerféle kis kísérõ, spenót, kókusz, padlizsán, ilyen virág, olyan levél--minden fûszer friss és az egész tökéletes. A legjobbakat azokon a helyeken ettük, ahol nem is volt étlap, csak ránk néztek és hoztak két (vagy inkább négy) emberre való ételt, azaz a fent leírt csodát. A fûszereket nemcsak fõzésre használják, hanem gyógynövénynek is, amit ki is próbáltunk (ld. sziklatemplom kövei).

Az angolos nyárra visszatérve, itt a hegyekben a Boldogtalan Ember elõször egy olyan vérlázítóan és egyben nevetségesen arrogáns helyre vezérelt minket, ahova csak újabban engedik be a sri lankaiakat és a nõket. Már túl késõ volt máshova menni, úgyhogy így megismerkedtünk a Hill Clubbal, ami egy echte angol klub Nuwara Eliyában.

Stílusában a paródia szándéka nélkül felcsendülõ "A melegvizes palackja, asszonyom!" illetve a klubba sok év után visszakerült s vitrinben kiállított õsi ágytál (chamberpot) fémjelzi.

Hát megmondta a klasszikus szerzõ, hogy az európaiaknak szexuális élete van, az angoloknak pedig melegvizes palackja.

Itt Nuwara Eliyában azzal kárpótoltuk magunkat a Hill Clubbért, hogy mivel amúgy sem volt az ottani vacsorához megfelelõ báli ruhánk, a korán záró városka nagyjából egyetlen nyitvatartó esti helyén vacsoráztunk, ami úgy nézett ki, mintha a lankai kínai maffiához tartozott volna és ahol elég vegyes volt a közönség (a rendes emberek ilyenkor már alszanak!), viszont nem is volt köztük a mi bõrszínünkkel egyezõ. Ez elég sokkal jobb volt, mint ha a klubban kellett volna vacsorázni. Másnap korán reggel, még mielõtt elõbújtak volna a golfozni vágyó urak és kedves feleségeik, gyorsan tovább is álltunk.

HOME

TOP