HOME

kis képre klikkelj

bangkok 2001

bevezetõ

Bangkok végre egy rendes város, ahol nem lehet a padlóról enni. Ez így együtt most jött össze elõször, mert ugyan jártunk már pár helyen, ahol megfelelõ kosz és rendetlenség volt, ami a szingapúri elkülönítõ után oly jólesik az embernek, de valahol egyik se volt általános, minden célnak megfelelõ város. Volt üdüllõ (Ubud), hirtelen felindulásból óriás Utasellátóval keresztezett nagy falu (Siem Reap, ami--Viktor szép szavával--"tudott nagyot álmodni", konkrétan egy nagy McDonald'sot), meg volt fél(?)legális kereskedõ határváros enyhén záhonyos kivitelben (JB, azaz Johor Bahru, kapunk Malajzia alsóba--lehet köpködni és olcsó a kalózvideó).

Az pedig, hogy Bangkokban ne lehetne levegõt kapni, elkényeztetett nyugati oxigénmilliomosok által terjeszett rágalom, amin a pesti ember sátánian kacag. Jó, állítólag sok múlik az idõjáráson meg az utóbbi években javult a helyzet az új autópályák miatt, szóval lehet, hogy csak iszonyú mázlink volt, de azért másra számítottunk miután az utikönyv gondosan felhívta a figyelmet arra, hogy lehetõleg ne üljünk a buszon a jobb oldalra (azaz a forgalom szerinti belsõ oldalra), merthogy ott nagyobb a fulladásveszély. Köszi.

Helyenként teljesen olyan a város, mint egy science fiction romváros, hatalmas betonfelüljárók, rajta autópálya meg magasvasút, alatta meg elvadult telkek, régi házak, mindenféle boltok elég nagy összevisszaságban.

Egészen érdekes módon él egymás mellett és folyik egymásba a régi meg az új. Kicsit züllött, lepukkant (a gigantikus aranytemplomokat kivéve), de intenzíven élõ, nem pedig a nosztalgikus mûtörténelem amit a szingapúri várostervezés jól odarak a mindenféle épületek és városrészek hûlt helyére meg a feltöltött tengerpartra (hogy örüjjé' bazmeg).

HOME

TOP