| bali | angkor | bangkok | borneo | chiang mai | hanoi | laosz | sri lanka |
|
|
kis képre klikkelj |
|
bali 2001 papírmasé tehén és egyéb szertartások
Volt egy szertartás, amit ennél alaposabban megfigyelhettünk: egy Tampaksiring nevû faluban a papot temették... Teljesen véletlenül jutottunk el ide; turistacsoportokat is szoktak szervezni idõnként ilyesmire, de szerencsére ez nem ilyen volt, hanem csak hallottuk az egyik árustól, akinél vizet vettünk, meg egy másik helyen egy templomszolgától, hogy lesz a közelben néhány órán belül egy hamvasztás és érdemes odamenni. (Kakasviadalra is így kerültünk el--ahhoz képest, hogy állítólag illegális, õrületes tömegek voltak és nem mondanám, hogy nagy titokban zajlottak az események.) Persze mindenki mást mondott azzal kapcsolatban, hogy pontosan hol és mikor lesz, de azért a végén megtaláltuk a falut, a faluban az embereket, akik a különbözõ kellékeket adjusztálták, meg persze néhány más külföldit, akiket a helyiek, határozottan, de mégse barátságtalanul teljesen levegõnek néztek.
A hamvasztás nagyon nagyszabású ünnep (nem olyan gyászos mint egy otthoni temetés, inkább ünnepség). Nyilván azért is, mert ilyen fontos ember hamvasztása volt (az övé is, mert általában összeáll pár család a hamvasztáshoz, mert akkor megoszlanak a költségek), az egész falut megmozgatta a dolog és összesen három-négy-öt órát tartott, többnyire a tûzõ napon, és akkor az elõkészületekrõl nem is beszéltünk.
Eltartott egy darabig, amíg rájöttünk, hogy egyszerre több színtéren zajlanak az események és éppen nem ott van az epicentrum, ahol mi hosszasan várakoztunk egy hatalmas papírmasé(?) tehén és néhány ember társaságában--remélve, hogy majd csak történik valami. Szerencsére még idõben kiderült, hogy a fõ esemény ezen a ponton a szomszédban van: az "offering"-ek bemutatása és megszentelése--lényegében egy hatalmas buli. Egy utcával arrébb egy nagy ház udvarán ott ült meg álldogált az egész falu, hangosan szólt a gamelánzene, fontos emberek beszédeket mondtak, a többiek közben kvaterkáztak, és végeláthatatlan sorban hozták banánlevél-kosárban meg tálon a különbözõ növény meg virágösszeállításokat, textileket, hogy a (még élõ) papok szenteljék meg mielõtt a temetési menetben az emberek kivinnék oda, ahol aztán maga a hamvasztás lesz. Amikor ez mind megvolt, irány vissza a papírmasé-szerû tehénhez. Vagy bika? Erre nem volt jó rálátásunk...A tehén egy hatalmas torony része volt, amit bambuszból meg más növényekbõl építettek, és még sok más szimbolikus állat is volt rajta, de a tehén dominált és persze késõbb az övé is lett a fõszerep, amennyiben ide kerül a végén a holttest és a sok megszentelt ajándék.
A férfiak vállon kicipelték az illegõ-billegõ tornyot, tetején a koporsóval, az erdõn át egy tisztásra. A falu legöregebb emberének volt szerencséje a vészesen billegõ tákolmány tetején kiutazni az erre kijelölt helyre.
Mikor kiért a menet a falu melletti erdei tisztásra, elkezdték berakni a tehén testébe a koporsóból kivett, leplekbe csavart holttest mellé a sok kihordott tálat, kosarat, mielõtt az egészet elhamvasztották volna. Bedulu falu mellett, Yeh Puluban, a semmi (azaz rizsföldek) közepén áll egy hatalmas sziklába faragott relief, a pap néni pedig jól elbeszélgetett velünk angolul (Bedulu good! Ubud good! Kuta bad!).
Kuta a déli diszkó-siófok, (sajnos azóta elhíresült ez a hely is, itt robbantottak kb. egy évvel azután, hogy ott jártunk), Ubud meg a nem kevésbé kommersz, de kevésbé zsúfolt mûvészeti központ a sziget közepén a hegyekben. Itt láttunk hagyományos táncokat is. Egyik este Legongot (õrületes szemforgatással és gamelán zenével kísért kosztümös táncok), egy másik este pedig egy kicsit lepukkant helyen három másik táncot: a kecakban egy 100-tagú férfi- vagyis valójában majomkórus csujjogatására adják elõ a Ramayana fõ eseményeit,
a gonoszszellem-ûzõ táncban két kislány végig csukott szemmel és mégis teljesen együtt táncolja a Legongot lassított felvételben, a transztáncban pedig kókuszháncsból rendes nagy tüzet raknak és amikor leég, egy fa- és szalma lovacskán galoppozó felnõtt "kisfiú" mezítláb beleszalad és szétrúgja a parazsat, ezt úgy vég nélkül újra és újra, a turisták meg alig tudják elhinni, hogy mindjárt tényleg leég a vadonatúj, kiárusításon vett márkás cuccuk (na Amerikában ezt nem lehet megcsinálni, mert rögtön perel a közönség - itt csak gyorsan hátrált az elsõ sor). |
Frissítve: 2003-07-25 levélírás :: b&c sitemap |
|
 |
|
