HOME

kis képre klikkelj

angkor 2001

selyemhernyó

Jártunk egy selyemfarmon is - a fejlôdés és hagyományôrzés jegyében, ha jól emlékszem francia pénzen, ingyenes tanfolyamot tartanak környékbeli asszonyoknak, ahol megtanulhatják a hagyományos selyemhernyótartást és selyemszövést. A látogatás konklúziója: a selyem olyan mint a konzerv - jobb ha az ember nem tudja mibôl csinálják.

Mindent kézzel csinálnak, a levélszedést (hernyóeledel!), a hernyóetetést, a festést, a szövést. A végeredmény elképesztôen szép (és - jogosan - iszonyú drága).

Ha szidtam volna a franciákat valahol (Balin...), itt most el kell ismernem érdemeiket: jó kávé, jó kenyér. Általában jókat ettünk - legjobbak a levesek voltak - a kambodzsai hallevesek rengeteg zöldfûszerrel majdnem olyan jók voltak mint a csípôs, kókusztejes thai társaik, ez a két konyha, amit nagyjából mindenütt meg lehet találni.

A teljes igazsághoz a franciás finomságok és változatos egytálételek lehelletfinom ellenpontjaként az is hozzátartozik, hogy - amint arra a vezetônk lépten-nyomon felhívta a figyelmünket - az ország nem annyira ínyenc mint inkább éhes lakossága olykor nem veti meg a termeszek fogyasztását sem. Persze sütve, majd pont nyersen...

A helyi pálinkát a nagy melegre való tekintettel ezúttal kihagytuk - bezzeg Indonéziában elég jól feltérképeztük az arak változatait. Na jó, medencében ülve persze könnyû. Amikor ezt (nem a medencét, hanem az arakot!) annak idején megemlítettük az egyik indonéz sofôrnek - akit a a bali ivászati szokásokról faggattunk, mert pont a szôlôk mellett jöttünk el (Balin egy zsebkendônyi területen ez is van) - kis híján kiesett a kocsiból a röhögéstôl. Ezen a ponton nyilván rájött, hogy nem vagyunk úrihölgyek.

HOME

TOP